Vége a nyárnak, megkezdődött az ősz. Ilyenkor mindig valami szomorúság lepi el a hangulatokat.... és valahogy többet gondolunk a már elment szereteteinkre. Valahogy mindig szerettem az őszt, a kellemes meghittségét, a sokszínűségét... az őszi gondolatokat és megemlékezéseket.... az Erdő ahol most laksz már biztos felvette a legszebb ruháját, és színpompás otthona a lelkednek. Gyorsan múlnak az évek. Hamarosan 8 éve lesz, hogy elmentél tőlünk.... Annak a szőrnyű napnak minden mozzanata él az emlékezetemben. Drága arcod tisztán látom még ma is....és érzem a bőrömön, az ajkamon, azt a forró lázat amiben a tested égett halálod óráiban.... amikor az utolsó búcsúzó puszit adtam, mielőtt el kellett mennem a kórházból. Néhány óra múlva a már csak szinte kihűlt homlokod érintette meg az ajkam.... ott hagytad a meggyötrőt tested, a lelked pedig a nyitott ablakon keresztül elindult egy másik világba....
Életem végéig fognak ezek a képek kísérni....
Anyu