Drága kislányom!
Ez az utolsó bejegyzésem hozzád ezen az emlékoldalon.
A hiedelmek szerint, a már eltávozottak képesek a még élök lelkébe tekinteni, söt az e világi eseményeket figyelemmel követni.
Igy nem hiszem hogy szükséges, hogy bármit is leirjak itt neked a történtekröl........
Még ha nem is vagyok hibátlan ember, meg még ha el is követtem hibákat az eddigi életem során (már ugyan ki is perfekt ezen a világon?).... a cselekedeteim túlnyomó többsége másokért és jó ügyekért történt. A hozzám közelállókat mindig komolyan vettem, és ha tudtam segitettem öket. Semmi esetre sem érdemeltem ilyen bánásmódot.....
A sok év alatt felgyülemlett teher már igy is sok volt a lelkemben, de az útóbbi idök eseményei következtében a szivemben, a lelkemben összetört valami, ami tán soha többé nem fog összeforrni......
Megöregedtem, ki tudja mennyi idöm van még ......az örökkévalóságban biztos kevesebb mint egy szempillantásnyi idö....nagyon remélem hogy "odaát" majd viszont láthatlak.
Talán adódik arra is majd egyszer lehetöség, hogy egy új , egy más életben, új esély adatik a részünkre.
Rátok az édes kis ikreimre mindig büszke voltam, és végtelenül szerettelek bennetek..... sok aggodalommal töltött el, ha életetekben, nehézségek, betegség, vagy szomorúság ért bennetek. Boldogsággal töltött el az unokáim megszületése. A sok nehézségek ellenére is mindketten szertö és gondoskosdó anyákká váltatok. Korai távozásod mindannyiunknak nagy csapás volt.
Nem irok ide többet, de életem végéig minden nap gyújtok egy gyertyát a fényképed elött, gyakran teszek eléje frisch virágot. Föleg rózsákat. Hiszen a kedvenc virágod a rózsák voltak. Meglátogatlak az Erdöben, ahol immár már csaknem 2 éve van az "otthonod". Emlékeimben, szivemben tovább élsz. Bárhogyan is voltak a dolgok, te egy nagyszerü ember voltál.
Angyalkám, örködj azok fölött akiket szerettél.
.....És ha kedved van rá; " bármikor látogassál meg engem egy kávéra.Elbeszélgetünk...." ;-).......a "jelenléted" érezni fogom.......
Anyu
