Vikikém! Ma két és fél éve, hogy a még ma is felfoghatatlan történt, hogy idö elött, túl korán elhagytál minket. Azóta sok minden történt, és sok minden megváltozott. Csak az irántad való szeretet nem, és az hogy nagyon- nagyon hiányzól. Nehéz idök jöttek, de azért csak meg vagyunk mindanyian.
Három éve május 17.-én indultunk el utólsó közös nyaralásunkra, Jesolóba. Hogy biztunk, és reménykedtünk még abban, hogy sikerül legyöznöd a borzasztó betegséget......
Gondolataimban, szivem mélyén ma is itt vagy.Az álmok világában találkozunk, ahol újra egészségesnek, erösnek és szépnek láthatlak.
Szerettelek volna meglátogatni ott az örökkévalóság erdejében. Vittem volna rózsaszirmokat a kertemböl. De most még utazni sem egyszerü, söt nekem még nem is lehet.
Vigyázz szerettetteidre! Anyu.
