Holnap lesz 3 éve, hogy egy fagyos reggelre ébredtünk. Ezen a reggelen mindent betakart a hó.....Kétségbe voltam esve, hogyan is jutok el Bécsbe.Az utólsó találkozóra : elkisérni hamvaid az Örökkévalóság Erdejébe.
Viszonttagságos körülmények között, de még idejében érkezett be a vonat Bécs központi pályaudvarára.
Csak a szük családi kör, és barátok állták körül az urnád, hogy utólsó üdvüzletünk elkisérjen . A behavazott erdő szomorúsága és csendje megosztotta velünk a gyászt, a fájdalmat. A ledöbbent csendben egy arra surranó szellő álltal az ágakról hó hullott le ránk. A ceremóniát vezető hölgy kedvesen elmosolyodott és suttogva mondta nekünk: "Viktória itt van veletek...."
Igen, azóta is sokszor úgy érzem itt vagy, meglátogatsz. Van úgy hogy egy madárka képében, aki az ablakom előtt dalol, vagy mint egy pillangó, amely a keblemre, vagy a vállamra száll....Hangod itt csseng a fülemben, mosolygó arcod gyakran látom az álmaimban.
Evilági hamvad 2017 november 30.-án megtért végleg a természetbe, éltetve a fákat, virágokat.....
Béke poraidra kislányom!
Örökké szerető anyád
