Kislányom, nehéz idők előtt állunk. A járvány még el sem múlt, és még nehezebbé teszi az életet a szörnyű háború, amely nem is olyan messze tőlünk dúl. ....és a kiterjedéssel fenyeget.....
Már kezdenek virágozni a cserjék a kertben, igy most már tudok megint friss virágokat tenni a fényképed mellé.
Nagyon hiányzól, hiába múlnak rohamléptekben az évek.... emléked nem halványúl semmit....ha már testben nem is, de érzem, lélekben most is itt vagy köztünk.
Fiaidról nem sokat hallok. Felnőtt emberek lettek, remélem minden rendben van körülöttük. Melinda megint szanatóriumban van....hát rá fér egy kis pihenés, kikapcsolodás.... neki sem könnyű. A kis Anastasia szépen fejlődik. Gyönyörű , édes kis kislány lett belőle, és hamarosan már 1 éves lesz. Biztos te is nagyon szeretnéd.
Én csak meg vagyok, csak úgy egyedül.... de szerencsére nem vagyok beteg. A kedvenc cicáim és a kutyust el kell hogy lássam. Szerencsétleneket nélkülem , valószinű csak a pusztulás várná......Tudtommal a te kedvenc cicáidat , Micit és Smokyt Nico ellátja rendesen. Szegénykék olyan sokáig kerestek és vártak haza......
Örök szeretttel:
Anyu
