Vikikém, megint szeptember van. Kezdődik az ősz. Végre kellemesebb az időjárás, igy tudok a kertben is dolgozgatni. szeretnék egy kicsit kirándulgatni is. Főleg a kutyámmal, a Steffivel
Ősszel engem mindig egy bizonyos szomorúság fog el.... az elmúlás fájdalma....
Hiányzol nagyon. Naponta gondolok rád, és a kis lámpás a fényképed előtt. Gyakran emlékszem az elmúlt időkre....Hihetelen hogy elszaladtak az évek. Ezen az őszön lesz már 5 éve, hogy itthagytál bennünket.
Mégis az emlékezetemben, az álmokban úgy állsz előttem, mintha csak tegnap lett volna hogy még találkoztunk.
Örők szeretettel:
Anyu
