Vikikém, kislányom!
Eljött a március, a tavasz. Még ugyan hüvös van, de már kezd több virág is nyílni
a kertben, és már az apró rügyeket is látni a fákon.
Az Erdőben, ahol utolsó nyughelyed van is már biztosan éled a természet.
Szeretnélek meglátogatni ott, de nem egyszerű nekem az utazás. Messze van, és a négylábú barátaimról is gondoskodnom kell.De majd megoldom valahogy...
El nem felejtelek soha. Naponta ég a gyertya, és mindig van virág a fényképed előtt.Halálod óta sok minden változott....lenne miről beszélgetni egy fincsi kávé és süti mellett.
Örök szerettel: Anyu
