Ma 13.-ika van és hétfő. 5 éve és 4 hónapja, hogy itt hagytál minket.
Ma különösen sokat gondolok rád, és a "jelenléted" rendkivűl érezhető. Még a cicák és a kutya is szinte "jelzi" a jelenlétedet.
Hogy valós, vagy csak a fantázia játéka??? Nem tudja ezt senki sem megválaszolni az élők közzül.
Múlnak az évek, de nekem mégis úgy tűnik, hogy csak néhány napja történt ez a tragédia.
Sokszor elfog a tehetetlen düh, hogy leányom miért is nem hallgattál rám: hányszor kértelek: ne dohányozz, és kíméld magad......hiába volt minden szó...sőt még a szemedben én voltam a "rosszat akaró" mert szóltam.... tudom később beláttad.... de akkor már késő volt.......
Nincs mit tenni már.... hiába bármilyen érzés és gondolat.....
Emléked őrzöm életem végéig, és naponta gyújtok fényt a lelkedért.
Anyu
